Jelen útmutató célja, hogy segítséget nyújtson az idegen nyelven kommunikáló, de módszertani képzettséggel nem rendelkező szakemberek számára. Segítségével lehetőség nyílik rá, hogy az IDIAL4P projekt szakmaspecifikus tananyagaival hatékonyabbá váljon a munka, de saját tananyagok létrehozásához is ötleteket kaphatunk. A szaknyelvi tanárképzés ezáltal semmiképpen nem veszít létjogosultságából, a szakmódszertani tippek és javaslatok segítségével azonban reményeink szerint hatékonyabbá válhat a szakmódszertani háttér nélküli oktatás már ma is elterjedt és egyre gyakoribbá váló gyakorlata.

A szakmai idegen nyelvek elsajátítása véget nem érő folyamat, mind a terminológiát mind a szaknyelvi kommunikációs helyzeteket tekintve. Az alábbi ötletekkel elsősorban a tanárok munkáját kívánjuk segíteni, hogy a szaknyelvi oktatásban megfelelő továbbképzési stratégiákat tudjanak átadni, azonban tanulói oldalon is hasznosnak bizonyulhatnak. Mivel nyelvtől független fogalmazásra törekedtünk, előfordulhat, hogy a tanulási tippeket az egyes nyelveknek megfelelően pontosítani kell (l. pl. az 1. tippet), és ezért nem tértünk ki az általános tanulási stratégiákra, illetve szakmaspecifikus utalásokkal egészítettük ki őket. Nem teszünk különbséget azon esetek között sem, amikor valaki tartósan idegen nyelvi környezetben él (és ennek során az idegen nyelv másodnyelvvé válik) illetve csak rövidebb látogatások alkalmával, nemzetközi együttműködések révén vagy telefonon keresztül kerül kapcsolatba egy idegen nyelvvel. Kérjük, hogy a www.idial4p-center.org oldalon Ön is ossza meg ötleteit és segítsen tippjeink optimalizálásában.

Gimnáziumi érettségivel rendelkező német (osztrák, svájci) állampolgár 12-13 iskolai éve alatt – azon kívül, hogy gyarapította anyanyelvi műveltségét – tanult angolul, latinul és franciául. Az angolt megérti, franciául elboldogul, a holland és a svéd ismerősen hangzik neki, de az olaszt és spanyolt is tagolt nyelvként érzékeli, amiből gyakran kihall olyan szavakat, amelyeknek egy idő után a jelentését is kitalálja. Ha Magyarországra jön, teljesen idegen hangzású, összefolyó szózuhatagként éli meg a nyelvünket. Amikor pedig annak írott változatával szembesül, valósággal megrémisztik az ékezetek. Mi, magyarok persze tudjuk, hogy még ez a legkevésbé bonyolult a nyelvünkben, egyszerűen azt kell megtanítanunk, hogy azok a magánhangzók, amelyeken ékezet van, hosszan ejtendők. Ezt megérteni könnyű, a gyakorlati alkalmazása már nem annyira: a kezdő nyelvtanuló még sokszor esik majd abba a hibába, hogy azt tekinti hangsúlyos szótagnak, amelynek magánhangzóján ékezet van…